Genezis
A csillagok apró fénycsóvává nemesülve suhantak el opálos, vak szemeink előtt. Az érzések: a halál és újjászületés felkavarták lelkünk és testünk bele borzongott az utazásba. Még néhány perc és a cél kibontakozik a végtelenből, s ha egyszer megvetjük lábunk egy izzó kőtengeren, pusztulásunk esőt fakaszt majd, s élet sarjad a vízből. A teremtés mindig így kezdődik el…
1 megjegyzés:
Szeretek nálad időzni...
Megjegyzés küldése