Ajkad íve csúfolja a horizon't, s szerelmet orcádra az alkony fest, és én csak állok remegőn mint ha délibábok gyermekeként csak vágy lennék... ...de lennék én gondolat, vagy csók az ajkadon!
Eltöröltél, mintha nem is lettem volna, csak a Múló útjának hamuszín kő-pora, s a szerelemtől úgy fosztottál meg, mint dajka az anyjától elhalt gyermeket!
Tested puha szerpentinjén - játék a végtelennel -, mint kóbor felleget táncra hívó tavasz-szelek, közelítek... Ajkad izzó horizontján - játék a létezéssel -, mint fáradt gyermek anyja ölén, elnyúlok, szendergek... ...s nyakadon, e fehér, hóval borított hídon a végtelenbe indulok. ...mert szívedben, a végtelen lüktető katlanában örökké nyugodhatok.