Vers: Agg vándor dala

Agg vándor dala

Bús szele zakatol
a mának,
várnak
még rám valahol
a házak,
s ott majd
megpihenek én.

2009. 09. 27.

Nagy Áron

Vers: Úttalan utakon

Úttalan utakon


Én ott vagyok otthon,
hol a hon
nem csupán játék-
kockákból emelt falak
- alatta árnyék-
határolta hely;
hol a fej, ki vezet
mit sem törődve tesz,
hanem tett tettet követ
és az ész
akkor is győz, ha a szív
merész játékai
másra indítanak.

2009. 09. 21.

Nagy Áron

Vers: Könnytelen könnyek

Könnytelen könnyek


Mély bíbor most a bánat,
mint a vér. Kihull,
s mit áztat apró cseppei-
vel – a fájdalom –
felmarja eres bőrök alá
rejtett misztikum(unk)
minden kincsét: a szeretet-
et, és sűrű vérzés közt
elvetél egy élet.

2009. 09. 17.

Nagy Áron

Felolvasás: Ego Sum

Ego Sum

Fehér félhold ragyogott a novemberi égen és a köd, mint valami sűrű tej szín massza ereszkedett alá föntről, ahonnan örökre kitiltattam. A szemem opálosan fénylik az éjszakában, izzik benne számlálhatatlan sok, futkosó, vörös erecske. Az őrület járja bennem nyughatatlan útját, mit az évek ringásával karöltve megfeketedett szívem pumpál még lankadatlan, míg Uram, az egyetlen és örök Jézus Krisztus vissza nem tér ítélni élőket és Engem.

Túl sok hazugság táplálja bennem az életet. Hol vagyok? Miért és mikor? Van-e célja annak, hogy szenvedjek?

Felejtsd el az összes kérdésedet. Milétosz ódon labirintusában feslett szőnyegek himbálóznak de rojtjaik közt még mélyen ül a Halál. Burkolózz beléjük, mosdd ki szemeid a tudatlanság áldott vizével és vállald a vakság misztériumát!

Tudom, hogy nem létezek. Tudom, hogy gondolataim épp úgy részesei egy túljátszott darabnak, mint megfeszülő izmaim és az a finom ernyedés, ami csak napokkal a győzelmes hadúr diadala után érkezik. Ha majd elmúltunk és elmultanak tanaink is édesebb lesz a víz, áttetszőbb a levegő, termőbb a föld, mit minden mocskunk rothadása éltet.

Ölelj magadhoz szeretet (agape)!

Budapest, n.a.

Nagy Áron